Kosármeccs

- És a 40. percben eldobja Casper Williams a 3 pontos vonal mögül. És bent van. Így egyenlít a Sz.Main az állami iskolával szemben. Úgy tűnik reklamál Coster edző a vonal miatt.
- A 36-os játékos ezt soha nem rontja el, de egy biztos a két csapat ugyan úgy megérdemli a győzelmet.
- Nos akkor most várjuk meg mit mond a zsűri.

Nem bírtam végig nézni mi lesz a vége. A félidő is döntetlen volt, és most meg ez is. Gyorsan utat törtem magamnak a szurkolótáboron keresztül, hogy kiderítsem mi volt.
- Most mi van?
- Visszajátsszák, hogy vonal volt-e vagy sem?
- És mi volt?
- Nem tudom, én nem azt néztem, de Edward azt mondta, hogy kérdéses mit mondanak rá.
- Értem. Na megyek. Szeretlek. – és nyomtam egy puszit az arcára. Gyorsan át a túloldalra, kideríteni ők mit gondolnak.

- Csak nem Casper Williams barátnőjét látjuk a kispad mögött?
- De kimondottan annak tűnik. Az egész meccs alatt alig láthattuk. Azt is rebesgették el se jön.
- Úgy látszik meggondolta magát. De most rohan át a másik oldalra. Csak nem tudott dönteni, mégis kinek szurkoljon? Egy biztos, a meccs mellet ma ő a legérdekesebb személy itt.

Az óriási tömegen áthámozva magam sikerült valakit találnom.
- Péter!
- Szia kislány! Na szerinted mi lesz a vége?
- Nem tudom, azt se értem most mégis mi van. Szerinted vonal volt? Csak az igazat.
- Hát kötelességemnek tartom azt mondani, hogy igen. De ha komolyan megnézik talán nem.
- Hallottam!
- Szia Morgen! Jó voltál. Mind jók voltatok az igazság az.
- Kösz. Azért jó hogy eljöttél végül.
- Gyere ide te izzadt disznó hadd öleljelek meg! – Pár napja össze vesztünk, mert azt mondtam hogy egyáltalán nem megyek ha nem fogadja el Georgeot. Ő meg nem akarta elfogadni. Persze ki nem hagytam volna ezt az egészet, és sikerült megtalálnom a legmegfelelőbb helyet arra hogy még a két kommentátor se tudja kitalálni kinek is szurkolok. Mivel én se tudtam kitalálni.

- És a zsűri elküldi az edzőket. Most kiderül mire jutottak.
- Coster edző idegesnek tűnik. - Mikor nem? Na de figyeljük mik történnek. A zsűri feláll, majd nyugalomra inti a termet.
- Most a szabályok értelmében büntető dobás fog következni.
- Akkor megadták. Így Casper Williams a legeredményesebb játékos 24 ponttal.
- Megelőzte Morgen Peeterst 2 ponttal. Ebből még bajok lesznek.
- Igen, igen. De az már csak a bulin lesz.
- Most jöjjenek egyenlőre a bűntetők.

Most meg ez is. Természetesen mindenki dob aki számít. Elegem van. Elmegyek. Nem, Alexis most nem teheted. Visszamész a helyedre és örülsz bármi is lesz.

- Az államisok kezdenek. Először Herold Shelmann áll oda. Kettőt pattint, majd eldobja.
- És… egy megvan. Jöhet a következő. A St. Main-ből vajon ki válalkozik?

- Edző bá ki menjen?
- Crington állj fel.

- A 84-es számú játékoss indul meg az edző utasítására. Ki tudja? Talán ennyire bízik benne? Pedig a meccsen nem remekelt. De oda áll. Egy enyhe mozdulattal megfogja és bent van.
- Ezek után ki tudja mi lesz a vége?
- Most a 9.-es újonc áll oda Stephan. Eldobja….
- És kettőből kettő. Most Edward jön. Ő még egyet nem hagyott ki ebben a szezonban.
- Pedig tavaly nem volt még sehol.
- És most sem hagyta ki. Egyenlőre fej-fej mellet haladnak. - Peter Chester áll oda az állami iskola 3. dobásához. Egy enyhét pattint, majd eldobja.
- És a karikáról kijön. Egyet hibázott. Vajon így van még esélyük?
- Bármi meg lehet, mert a St. Main-nek csak egy embere maradt aki tud még büntetőt dobni biztosra.
- És Williams is kihagyott már sokat az idén.
- Nagyon igaz Bár most még is ő áll oda.

- De edző így ki fog befejezni?
- Menjél csak fiam!

- Az edző ezt átgondolta?
- Lehet már feladta. Na de figyeljünk. Casper kettőt pattint. Eldobja. A peremen tesz két kört a labda. Majd befelé megy. Most vezet a St. Main.
- De még Morgen Peeterst nem dobott.
- Most viszont még a bátyja áll oda Joe.
- És ez is bent van. De a magániskolából ki jön most?
- Úgy tűnik Lewis lesz az első.
- Ő már értékesített 8 bűntetőt, szóval esélyes is.
- De nincs bent. Kihagyta.
- Így ismét egál. És most jön Morgen, aki biztos nem hagyja ki.
- És háttal áll oda. Coster edzőnek újabb ősz hajszála lesz ettől a sráctól.
- Kettő pattint, majd eldobja a háta mögé.
- És csont nélkül. Bent van. Na most akkor a St. Mainnek fel van adva a lecke.
- De emberük már nincs. A szabályok értelmében mivel van egy sérültjük olyan is oda állhat aki már dobott.
- Akkor viszont Edward nem mehet, mert a meccsen nem játszott végig.
- Viszont Casper Williams igen. És ő is áll oda. Oldalra néz, majd jól szemügyre veszi a palánkot.

Csak most menj be. Vagy nem is tudom. Jaj ne most meg rám nézett. Ezek után valaki meg fog késelni. És eldobja. Jesszus ez túl erős lesz így. Kipattant. Így nyert az állami.

- Óriási üdvrivalgás a teremben. Az állami megvédte a címét. Sikerült nekik.

Most mégis kihez menjek oda? Inkább kiosonok. Igen az lesz a legjobb. A folyosón megvárom őket. Majd aki kíváncsi lesz rám az ki jön. A tömeggel szembe indulva kislisszoltam és a szekrényeknél megálltam. Ekkor vettem észre, hogy a St. Main-esek kezdenek kiszállingózni a csarnokból. Először Edwardnak intettem, aki teljesen boldognak tűnt a helyzethez képest. Majd Crington jött. Na ő viszont ideges volt nagyon. Az ajtóval szemben lévő szekrénybe vert egyet, majd szépen lassan lecsúszott a földre. Gyorsan oda mentem hozzá.
- Mi a baj? – kérdeztem meg, mert láttam, hogy teljesen maga alatt van.
- Elcsesztem, az egészet én csesztem el.
- Dehogy is. Nem csesztetek el semmit
- Nem érted Lex, vesztettünk, megint. És én nem csináltam semmit..
- Mért nem csináltál semmit? – megfogtam a két vállát, és megpróbáltam a szemébe nézni. – A végén dobtál egy gyönyörű büntetőt, aminek köszönhetően volt még esélyetek győzni. Amikor kellet akkor megtettél mindent amit tudtál. Az meg hogy nem játszottál. Az mással is megesik, hogy nincs jó napja, és akkor mi van? Én tudod hányszor csesztem már el dolgokat? Sokszor, nagyooon sokszor. És akkor meg mi van? Semmi. Majd jövőre megveritek őket. Biztos vagyok benne. – és ekkor éreztem ahogy átkarolt valaki.
- Milyen lelkesítő valaki. – emelt fel George, majd szembe fordított magával.
- Mindent megteszek azért, hogy jövőre is eljöhessek erre a meccsre. – súgtam oda neki, majd megcsókoltam.
- Nekem is mondasz ilyen lelkesítő beszédet?
- Persze bármikor.
- Oké, Még behajtom rajtad. - és nyomott egy puszit az arcomra majd szorosan magához ölelt. – Hé haver! Ne keseregj itt, én hagytam ki az utolsó büntetőt, még se vagyok letörve. Öltözz elviszünk valahova, szólj Edwardnak is.
- Mégis hova vinnél?
- Majd megtudod.
- Hát jó, de ha szar lesz megverlek. – és ezzel ott hagyott minket.
- Hova viszed őket? Nem az volt hogy eljössz velem az államis buliba?
- De igen, és el is megyek, de most megyek öltözni. Fél óra múlva a parkolóban a kocsinál, most meg menj te ünnepelni, hisz nyertetek. – ezzel ott hagyott mindenki. Vissza mentem a terembe, ahol éppen a hálót vágták le az egyik gyűrűről majd megpróbálták belehúzni a kupába. Morgent kerestem, de sehol se volt. Herold volt a magasban, aki amint meglátott le akart szállni.
- Szia tündérlány! Hol hagytad a barátnődet?
- Ó, basszus tényleg! El is felejtettem, te láttad? Elvileg az első sorban ült. – Annabell külön ült le, mert nem volt hajlandó oda ülni ahova én.
- Nem, képzeld nem láttam. Azért kérdem.
- Nem tudom hol van. Gondolom már elindult a buliba, ha itt nincs. Morgen hol van?
- Hát ami után keresett téged és nem talált, azt mondta bemegy az öltözőbe.
- Oda nem megyek utána inkább.
- Alexis Finter készíthetünk magával interjút?
- Persze. De nem a játékosokkal kellene? – kérdeztem Riccot a kis mit ugrászt. Ő az egyik kommentátor minden meccsen. Az ikertesójával ketten csinálják. Ő államis, a tesója meg St. Main-es. Érdekesek.
- Arra a nép nem kíváncsi. – mondta mintha teljesen egyértelmű lenne. – Nos akkor, első kérdés. Mit szólsz a meccs végeredményéhez?
- Hát mit is mondjak. Örülök az iskolám sikerének ez egyértelmű.
- És mi lesz a barátoddal?
- Mégis mi lenne?
- Hát vesztettek vagy nem? Ezek után nem biztos hogy úgy fog rád tekinteni mint eddig.
- Kicsi Rodrigo és Ricco ti mit értetek a szerelemhez? – hajoltam le hozzájuk, majd megsimítottam mindkettőjük arcát. – Még csak 9.-esek vagytok, ezt nem érthetitek. Normálisan megbeszéltük a dolgokat ide fele jövet.
- Tehát igazak a hírek, hogy egyedül érkeztél ide?
- Nem, nem igazak, a legjobb barátnőmmel jöttem.
- Értjük… értjük.
- Van még kérdés?
- Igen.. Az lenne…
- Ó, Morgen várjál! Köszi fiúk, még a bulin találkozunk! Sziasztok! - ezzel ott hagytam a két fiút, és rohantam a legjobb haveromhoz, aki már felöltözve jött ki az öltözők felől. A lendülettől nem bírtam megállni, így a nyakába borultam, és majdnem eldőltünk.
- Szia! Gratulálok! Nagyon jók voltatok. És a végén az a dobás. Na az eszméletlen volt. – ecseteltem neki, de ő csak mosolygott. – Na mi van? Nem mondasz semmit?
- Hogy hogy nem voltál a pom-pom lányok között?
- Most komolyan ez a legnagyobb bajod?
- Igen mint fő pom-pom lánynak nem kötelességed mindig szurkolni?
- De igen, kivéve ha már két hónapja meghúztam a bokámat, és csak egy hónap múlva állhatok vissza. Nem is tudtál róla?
- Azt hittem, nem akartál szurkolni nekünk.
- Dehogy is. Akartam, csak még nem szabad. – indultam el kifele. Morgen átkarolta a vállam majd elkezdett magyarázni arról, hogy mennyit gyakorolta azt a dobást, meg ilyenek.

A parkolóban az óriási tumultus elég gyorsan eltűnt. Mostanra már csak pár lány állt a parkolóban egy-egy kocsi mellet beszélgetve, de ők is hamar elmentek.
- Akkor a buliban találkozunk, ne kés nagyon. – kacsintott rám Morgen. Hát ha rajtam múlna már ott lennénk, de nem rajtam múlik. Csak 10 percet kellet kint várnom rájuk hogy kiérjenek. És még a lányok a lassúak….
- Na hova megyünk?